Az előadás és a projekt összegzése Ági szemszögéből

Hosszú 8 hónapon vagyunk túl. Úgy gondolom, mindenki beleadott mindent, amit tudott és/vagy amit akart, a lényeg, hogy az előadás sikeres volt, és egy komplett színdarabbal állhattunk ki, amiről csak pozitív visszajelzéseket kaptunk. Nagyon izgultam mindvégig, hogy milyen lesz ez az előadás. Személy szerint, hogy menni fog nekem az ének és az másoknak tetszeni fog-e. Izgultam azon, hogy mások rendesen megtanulják a szöveget. Sok munka volt ebben az egészben, és sokat köszönhetünk a szervezőknek is, hiszen mindig próbáltak segíteni, és ahol tudtak, ott segítettek is.

Boldog vagyok, hogy egy ilyen élménynek lehettem a részese, és hogy ilyen remek emberekkel hozott össze az élet :)

Ne mondd, hogy ég veled - írta nekünk a kék szemű lány

Ne mondd, hogy ég veled. 

"Még utoljára megfordul a kék szemű lány, szája mondani szeretne valamit, s bár a sírás elfojtja hangját, ezt még el kell mondania. Arcát apró mosoly lágyítja el, közben egy-két szó hagyja el ajkát, mikor ránéz a sok régi barátra: az ég veled hazug szó. VISZONTLÁTÁSRA." 

 Jobban nem is fogalmazhattam volna, e pár szó tükrözi a lelkemet, öröm volt együtt lenni, és élveztem a perceket, mikor táncoltunk mindannyian, s nem számított kik vagyunk, hisz minden arcon apró mosolyt hagytunk, mert ha ránk néztek, láthatják, hogy bár különbözünk, mégis egyek vagyunk, voltunk s leszünk. 

 Írhatnék hosszú, érzelmes szöveget, vagy búcsúról szóló verseket, de akkor talán elvesztené a lényegét, vagy elhalkulna az üzenet, miszerint nem búcsúzok el, s ezúton kérlek, hogy ne felejts el, mert a kék szemű lány én vagyok, ki tőletek e mondatokat várja: "Az ég veled hazug szó. VISZONTLÁTÁSRA."

Gábor értékelése

Az egész program alatt nagyon jól éreztem magam, nagyon sokat tanultam, a személyiségem változott, úgy érzem, több lettem attól, hogy részt vettem a programban A profilrajz elkészítést nagyon élveztem még úgy is, hogy segítségre volt szükségem a kivitelezésnél a kézfunkcióm hiánya miatt. Úgy érzem, ezzel a feladattal áttörtünk egy határt, amiről addig nem is hittem, hogy meg tudom tenni.

Az egész program során maximális elfogadást éreztem a csoport és a szervezők részéről, ugyanakkor én is törekedtem arra, hogy fejlődjek fizikai és szociális képességek terén egyaránt. A felállás előkészítést nagyon élveztem, az egész csoport hozzáállása olyan volt, hogy tudtam a project végére fel fogok tudni állni segítséggel közönség előtt, és végig elhittem, hogy ez lehetséges, egy pillanatra sem inogtam meg. A színházi próbákat is nagyon élveztem, teljesen más volt, mint a megszokott helyünkön próbálni.

Nagyon szívesen részt vennék egy hasonló projectben!

Próbálunk!

Próbálni... alapvetően

 

vicces,

néha fárasztó,

és olykor talán nem is tudjuk, mi van...

...de nem adjuk fel! 

Hiszen vasárnap előadás, színpadon a Point of View!

Tükörkép – Re: mind me

KITŰZVE A SZÍNHÁZI ELŐADÁS IDŐPONTJA!

A FAIR PLAY társulat előadása:
Az előadás címe Tükörkép – Re: mind me
Az előadás helyszíne: Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház
Cím: 1138 Budapest, Dagály utca 15/A

Az előadás ideje: 2012.12.16. - Vasárnap, 19:00

Az előadás megtekintése INGYENES.

A színházterem nézőtere maximum 120 fő befogadására képes, ezért az előadás megtekintése előzetes regisztrációhoz kötött. Azokat a személyeket, akiknek neve és elérhetősége nincs leadva a regisztrációs pultnál, sajnos nem áll módunkban beengedni.

Regisztrációs ív ezen a linken érhető el >>>  https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dHlMMi1rSm8tMmNPZzV6WXJGNUFOOWc6MQ#gid=0

Kérjük adataitokat, elérhetőségeiteket pontosan adjátok meg, hogy az előadással kapcsolatos tájékoztató anyagainkat továbbítani tudjuk Nektek.

Az adatokat biztonságosan kezeljük, harmadik fél számára nem adjuk ki.

Amennyiben egyéb kérdéseitek lennének a program vezetőjét, Sebő Gergőt a 06- 70-456-0887-es telefonszámon, illetve a sebo.gergo@motivacio.hu e-mail címen tudjátok elérni.

Célegyenesben - POV 11. 24.

Megint elszaladt az idő, hamarosan az egész ősz a hátunk mögé kerül a maga ráérős tempójával és kellemes délelőttjeivel együtt, az év vége már a látóhatárról integet felénk - és vele a Point of View lezárása is.

Hogyan is lehetne összefoglalni az elmúlt két hónap történéseit? Persze nagyon sok újat nem mondhatok, elvégre ez idő alatt is felkerült néhány blogbejegyzés, ezek is sokat elárulnak a szombatokon zajló munkálatokról, mely folyamatot nagyjából úgy tudnám jellemezni, mint az átmenetet egy sok jót sejtető, ám kicsit szórakozott őskáoszból egy különleges tükrös szekrényig, amit közösen töltöttetek meg a már elhordott cipőktől kezdve a még érintetlen, esetenként merész ruhakölteményekig sok féle mindennel, hogy szélesre tárva ajtaját más is betekintést nyerjen - és hogy mi ez a képzavar, elment a blogíró esze, miből lesz micsoda?

Tessék megnézni a darabot, és akkor ki fog derülni. Hiszen hamarosan színpadon a Fair Play társulat!

Lassan tehát minden a helyére kerül: a történetek, ötletek a darabba, a darab papírra, a papír a kezekbe – és a szöveg a fejekbe, ha minden jól megy. És nem mellesleg jól megy, ahogy a darab első két (egyelőre csak olvasó) próbáján kiderült. A különböző történetek, konfliktusok, a nem egyszer ravaszul tekeredő szálak a szereplők között végre hangot kaptak, és elkezdtek megtestesülni, érzékelhetővé válni – ugyan továbbra is a székeink otthonos kis körében zajlott az egész, mintha halványan mégis megjelentek volna a színpad körvonalai a Motiváció Alapítvány képzőtermében.

Nem feledkeztünk meg a jelmezekről, díszletről és egyéb kellékekről sem, kiokoskodtuk, hogyan fogunk oszlopot állítani, villamoson utazni, egyebek – én sem fogok ám mindent lelőni most, majd csak ha eljön az ideje. És hamarosan eljön!

Addig is… Mondjuk sütizzünk?

Tibi verse

Tibitől megkaptuk az egyik versét, és megengedte, hogy leközöljük. Személyes véleményem: ez igazán megtisztelő.

"Szeretnék rózsa lenni, kire betonúton taposnak,
Szeretnék rózsa lenni, kinek szirmai lehullnak,
Egy rózsa csupán, ki a porban áll, egyedül, árván.
Szeretnék rózsa lenni, mi elhervad a betonba,
Szeretnék úgy élni, hogy a por, szemem betakarja.
Egy rózsa volnék csupán, mi szirmait hullajtja,
Ha kirügyeznék egyszer, ó mondd uram mi történne?
Ez a kopár föld is talán, valahogy kinézne.
De nem verhetek gyökeret, száraz talajt értem,
Próbálkozom mindenütt, de semmit el nem értem.
Egy rózsa volnék csupán, ki nem találja helyét,
Fekszik egy kősziklán, hiszen már elvették földjét.
De várok egy emberre, ki majd ápol s meggyógyít,
A tiszta föld és napfény a szervezetnek gyógyír." 

 

október 20. - Gábor írása

A legutóbbi alkalom során hosszúra sikeredett a kezdőkör, de ennek én nagyon örültem, mert a konfliktuskezelésről volt szó egy téma kapcsán. Beszéltünk a társadalom egészét érintő konfliktusokról is.

A kezdőkör után az volt a feladatunk, hogy egy kört felosztva százalékosan ábrázoljuk, hogy az előző héten mennyit foglalkoztunk a POV-val. Az alkotásainkat ki is ragasztottuk a falra. Ezután folytatódott az ötletelés a jó világhoz tartozó jelentek kidolgozásával kapcsolatban. Körvonalazódik a csoportterápia menete. A felállásos jelenetemhez még le kell írnom a monológomat.

Ági énekelni szeretne a darabban, meg is beszélték Tibivel, hogy majd együtt felveszik, mert Tibinek megvan hozzá a felszerelése.

Újra lendülteben a csapat (Nóra írása)

Igazából pont az az ember ír a mai alkalomról, aki egyhuzamban 3szor is kimaradt a szövegírásos próbákból. Épp ezért volt számomra érdekes, kicsit félelmetes ez a nap, és ezért voltam nagyon izgatott szombat reggel tízkor, mikor be kellett lépnem a megszokott kopott küszöbön. Kicsit szégyelltem magam amiatt, hogy ilyen sokszor kimaradtam. Mert így elég sok mindenről lemaradtam, és nem voltam sokszor képben...

Az egész alkalom elején valóban nem voltunk sokan, de az idő előrehaladtával folyamatosan töltődött fel a társaság, és ez jó volt :) A korábbi alkalmakhoz képest viszonylag hosszú volt a mai nyitókör, de szerintem nem is bántuk, hiszen mindenki mindenkivel meg tudta osztani a heti élményeit, úgy, ahogy jól esett Neki. Én úgy gondolom, hogy azzal, hogy kicsit koordináltak minket 'a nagyok', az egész darab továbbszerkesztése miatt, sokkal hatékonyabban, és összeszedettebben dolgoztunk együtt. Előkerült újra a Nekem erről az jut
eszembe játék, ami nagyon nagy segítség egy kis brainstorming-ra :) És jót is tett! Lényege a játéknak, hogy akinek eszébe jut valamilyen öltet foszlány, téma, ahhoz bárki hozzászólhat, hozzátoldhat valamit a saját
gondolatai közül. Rossz válasz nincs, így akárki akármit mondd, annak biztos van értelme. E módszer segítségével métereket úsztunk előre a darabírásban, ami mindenkire nagyon üdítően hatott. De talán a legpezsdítőbb dolog mégiscsak a Big Black Ball volt.. Néhány másodpercig mindenki labdának képzelte magát, és csak jumping-olt :) Újra kezdett visszatérni a rég nem érzett ihlet, és csinálni akarás. Legalábbis bennem mindenféleképpen. Mintha bedugtak volna a konnektorba tölteni :) Hihetetlen gyorsan eltelt a mai próba.. és igazából már rég volt ilyen, de nem is akartam eljönni. Maradtam volna még ötletelni, és a darabbal foglalkozni. Házi feladatnak azért még megkaptuk a saját karakterlapunk kidolgozását. Mindenki olyan karaktert ír magának, ami a komfortérzésének megfelel, és szereti a szerepét. Én is így vagyok vele. Épp ezért alig várom, hogy nekiálljak megírni a kis figurámat :) Ízelítőnek elég legyen annyi, hogy: SÜTEMÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉNY!! :)

A záró körre az a bizonyos "munkagörbe" nagyon legörbült, a fókusz, ami a munkára kellett volna valahol elillant, és nagy kacagásokban végződött. De ezt sem bánta senki! Hiányzott már ez az oldott hangulat, a jókedv, az emberek :)

Új kedvenccel hagytuk abba a mai alkalmat, a SAJTOSTALLÉR igazi favorittá vált a Point Of View körében. Ági szájából pattant ki, az egyikünk karaktere kapcsán.. a beszélgetés végére olyan híres lett a sajtos tallér, hogy lehet, a darab védjegyévé válik.. :)

Közeleg a véég! :D - Bibi beszámolója

Sajnálatos módon, múlthetén nem tudtam írni ezért most két alkalmat is meg kell, hogy osszak a kedves közönséggel. Kezdeném, a két héttel ezelőtti alkalommal. össz visz, 3-4 csoport tag jelent meg. Ami nagyon kevés hozzá teszem. Beszélgettünk a világ nagy gondjairól meg hogy milyen lesz a remek mű!! :D  Fanni szerepével foglalkoztunk és a végén haladtunk is valamennyit. Hamar el ment az idő, Bíborka nagyon sokat beszélt a kezdő körben, de ezt már meg szoktuk tőle..:D Most beszélnék a legutóbbi alkalomról. Késve érkezett valaki, nem tudom hogy ki volt az!! (én) de nagyon mázlista volt, hisz bünti kártyát se kapott !! :D Képeket nézegettünk az eltelt alkalmakról, és szomorú voltam mert nemsokára vége, és én nem szeretném, hogy vége legyen!! :'(( Nem volt most se mindenki a foglalkozáson, páran más programot találtak fontosnak. igazából, beszéltünk, a csoporttal kapcsolatos dolgokról stb.. sokat nem tudok írni, viszont külön szeretnék valamit le írni. Én nem szeretném azt, hogy bárki is rosszul érezze magát. És semmi ilyesmi dolgot nem nézek el. Változtatunk akkor, orvosoljuk a problémát, de nem szabad hátat fordítani soha semminek. Mi egy csapat vagyunk, és segítünk egymásnak ha bármi van. Az előadás sikerülni fog, és ne is legyenek SENKINEK kételyei, hisz ha bármilyen negatív dolog kerül az agyba, az egy egész lavinát csinálhat. És akkor meg semmisül mind az amit felépített!! Na ezt kell megakadályozni!! Nem szabad, hogy olyan dolgok jöjjenek szoba, ami nem való oda! Mindig ugy állj a dolgokhoz, hogy az jól álljon hozzád!! :D Ha valaki nem értette volna hogy mit írtam, kérem az e-mail címemre küldjön egy levelet!! :D

utóirat: Én nem voltam a késő!! :DD