Ma egy új fejezetet
nyitottunk a P.O.V. történelmében, ugyanis elkezdtük a felkészülést. A
szokásos nyitókör megtörtént, majd egy imprós játék következett volna, de egy
fiatal se vállalta a kockázatot, még Elemér lelkesítő szavai ellenére sem.
Tehát, tovább léptünk a mai program 3. pontjára, vagyis a csoportvezetők felvázolták a mai nap
történéseit .Ezután egy bulizós szünet következett. Melyből annyi hallatszott,
hogy: HEY I JUST MET YOU, AND THIS IS CRAZY BUT HERE'S MY NUMBER, SO CALL ME.
MAYBE??? Elég vicces volt, a sok furcsálló szempár között táncolni, de
végül is mit veszthettünk?.. (Mellesleg a többi szünetben az összes tag beállt)
Ezek után egy olyan gyakorlat vette kezdetét, melyben 2 ember tárgyakat
alakított. Az egyik egy asztal (Barna) a másik pedig egy lámpa (Bibi)
volt. Majd
még plusz 3 szereplő, az anyuka (Ági), a fia (Tibi), és a briliánsán kitalált
szerepét alakító koporsó/Zombi/alkoholista apuka (Elemér bácsi). A történet
eredetileg arról szólt, hogy a fiú vacsora közben közli az anyjával, hogy nem
kevesebb, mint 8 tantárgyból bukott. Azonban időközben, kiderült néhány
meglepő, fordulat. Például a lámpa beszélt, az asztalnak feje volt, és az
alkoholista apukának a megrögzött szokásai, vagyis a lámpa fel/le
kapcsolgatása, és az ijesztő (furcsa) hangok kiadása. A játék lényegére
jelenleg még nem derült fény.-Újabb táncolós bulizgatós szünet. Immár nem csak
a lányok magukban, hanem a csoport többi tagja is részt vett. Szünet után, egy
rendhagyó feladat következett, melyben egy posztmodern szobrot (vagyis a
ventilátort) kellett további tárgyakkal/eszközökkel díszíteni. Érdekes és
egyben vicces lett a végeredmény, melynek hátára az volt írva hogy: I'm sexy
and i know it. De a feladat nem maradt ennyiben. Miután ezt megcsináltuk,
a vicces kedvükben lévő egyesület tagok azt találták ki, hogy körbe csavarják a
fiatalok fejét színes krepp papírokkal. Néhány fiatal kivételével, fel sem állhattak
a földről, és fél méternél távolabb nem kerülhettek egymástól. Így kellett eljutniuk
a csoportszobától a 4. tanácsteremig. És ha mindez nem lenne elég még akadályokat is
helyeztek az útjainkba. De a csapatot nagyszerűen összekovácsolta, és közös munkára
késztette. Hamar összehangolódtunk. Még egy táncos szünet, rágcsákkal és üdítőkkel
- És végül, de nem utolsó sorban a társulat nevét találtuk ki, melynek végül,
"fair play" lett a neve. Nagyon érdekes és vicces alkalmat
tudhatunk magunk mögött. Utolsó záró mondatként hagy említsem meg, hogy:
"Úgy ennék egy salátát!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése