Negyedik alkalom – 06. 23.

Azt mondani egy alkalomról, hogy ez igazán különleges volt, egyrészt kicsit laposnak tűnhet, másrészt talán nem is a legtalálóbb jellemzés, hiszen eddig melyik találkozónk nem volt az? – merül fel azonnal a kérdés.

Mindemellett a mostani szombat  valóban más volt, mint az eddigiek - nem csak az alacsony létszám miatt, és nem is pusztán azért, mert az eddigi találkozóktól eltérően ezúttal a földön ültünk.

 

Az előző találkozók elsősorban a mozgásos tevékenységek köré épültek, így sokat beszélgettünk a testbeszédről, az érintésről, az egymásra hangolódásról – mindenféle interakcióról, már amennyire időnk engedte. Most sem tértünk le egészen erről az ösvényről, csak most épp elértünk egy újabb pontra – egy olyan helyre, ahol kényelmesen elfészkelődhetünk a földön, majd elővesszük a papírt, tollat, ceruzát, hadd beszéljenek a rajzok. Is. 

 

Beszéljenek arról, hogy hogyan vélekedünk magunkról, a saját identitásunkról, azokról az elemekről, melyek identitásunkat képzik. Vajon hogyan tekintenek ránk mások, és miért pont azt látják rajtunk, bennünk, amit? 

Az idő pedig most is csak szaladt, ahogy azt már megszoktuk, pedig még épp hogy csak elkezdtük megszokni azt a különleges érzést, ami nem csak a kényelmes lelassultságból adódott, hanem abból is, hogy ezúttal valamivel mélyebbre is ereszkedtünk, mint korábban, és ez nem véletlen: elengedhetetlen ahhoz, hogy képesek legyünk feltárni a kincseket ott a mélyben.  

Hiszen ott vannak.

Mindenkiben. Higgyétek el. :)

(...valamint azt is, hogy folytatása következik! :) )

Második és harmadik alkalom - összefoglaló (2012.06.09-2012.06.16)

Úgy alakult, hogy a második alkalmat követően nem született beszámoló a történtekről, és egy kicsit a harmadik is váratott magára, így álljon itt egy mindkét szombatot felölelő összefoglaló – hiszen továbbra is zajlik az élet a Point of View csapata körében, de még mennyire (aki nem hiszi, jöjjön facebookozni  ide). 

No de hol is tartottunk? Igen, egyebek mellett sikerült közösen megalkotni a szabályokat (ezek azóta is ott figyelnek minket – no és persze viszont – a tréningterem falára függesztve), melyekkel kapcsolatban felmerült egy talányos kérdés bizonyos szerencsekártyákról – végül sikerült betetőzni a munkát azzal, hogy megírtátok a szerencsekártyákat is, ezekből húznak azok, akik elkésnek (tehát: 10 óra 10 perc után jelennek meg, ugye mindenki emlékszik?), hogy aztán végrehajtsák a kártyán szereplő feladatot.  Még egy ok arra, hogy időben érkezzen mindenki (amúgy sem érdemes lemaradni semmiről :) ). 

 Íme a feladatokat rejtő kártyák.

…és ha már ennyire belejöttetek, kaptatok még néhány papírfecnit (talán már kezdi megszokni a csapat, hogy mi nagyon szeretünk papírlapokat és tollakat osztani, hogy hol ezt, hol azt írjatok rá), ezúttal azért, hogy egyetlen szóban írjátok le azt, hogy nektek személyesen mire van a legnagyobb szükségetek ahhoz, hogy a darabban sikeresek legyetek. Reméljük, hogy jól megjegyeztétek, erre ugyanis vissza fogunk még térni, bizony.

  Igen, sokat írunk.

A POV azonban továbbra is arra hivatott, hogy most már hamarosan színjátszókörré váljon (nem mintha az írás nem képezné majd részét a munkának bizonyos mértékben), ezért le is tettük a tollat, hogy a továbbiakban átengedjük magunkat a mozdulatoknak, gesztusoknak – és egy kicsit egymásnak is. Nem?

 Csukott szemmel állítólag még jobb. :)

Ki mennyire engedi közel magához egy másikat? Ki hogyan érint egy másik embert, és hogyan reagál annak a másiknak az érintésére? És vajon mi ennek a jelentősége? 

 Közel s távol.

A gyakorlatok után igazán érdekes beszélgetések kerekedtek a fenti és hasonló kérdések mentén, az egyszerűnek tűnő mozdulatsorokkal párhuzamban pedig valóban megmozdult valami… Nem véletlenül zártuk le némileg nehéz szívvel az első alkalmat. 

Holott a legjobb rész még hátra volt, hiszen még a zárókör előtti szünetben, spontán és minden külső ösztönzés nélkül csoportképbe rendeződtetek – ezt gyorsan le is kaptuk, íme:

Harmadik alkalmat megpróbáltuk ott folytatni, ahol abbahagytuk, ám előbb szerettünk volna beszélni nektek a mentorálásról, mivel korábban jeleztétek az igényeteket arra, hogy lehetne egy „POV pszichológus”, tehát valaki, akihez bizalommal fordulhattok ha kérdésetek, bajotok, megosztanivalótok adódna. Mi magunk is fontosnak tartjuk egy ilyen személy meglétét, és hát pont úgy adódott, hogy egy kiváló mentor is erősíti az együtthatós-motivációs csapatot, úgyhogy most már tudjátok, hogy kérdéseitekkel bátran fordulhattok Bogihoz, aki vár titeket. :)

 Bogi, a mentor. :)

A továbbiakban újból elővettük a gesztusos játékokat, ezek során újabb érdekes felismerésekkel gazdagodhatott a csapat, például hogy kiváló dolog száj helyett háttal vagy éppen kézzel beszélgetni,  épp ezért nem is megy olyan rosszul, valamint hogy egymás gesztusait, testtartását ellesni majd visszaadni először nagy feladatnak tűnhet, viszont annál hasznosabb. Nem véletlenül esett jó sok szó a nem verbáliskommunikációról, ami ugyan eddig is visszatérő eleme volt a beszélgetéseknek, ezúttal – a lehetőségekhez mérten – sikerült valamivel jobban elmerülni benne. 

 

De ez vajon micsoda, és egyáltalán hogy jön ide..? 

 

Semmi különös, csak egy darab papír, néhány műanyag pohár, egy olló, és néhány eltérő érdek – szám szerint kettő, amit ketten-ketten képviseltetek. Ok, de mire jó ez?

 

Leginkább arra, hogy így vagy úgy, de megegyezzetek. Hogy konszenzus vagy kompromisszum? Az rajtatok múlik (ahogy múlt most is), előtte azonban nem árt tisztázni a fogalmakat, nem igaz? 

A harmadik alkalmat is jó hangulatban zártuk le - noha egy kicsit, talán egy egészen keveset elfáradtunk,

de annyira még futotta erőnkből, hogy rajzban mondjuk el, hogy éreztük magunkat - 

Teljesen átlátható, ugye? :)

...néha még lejt, esetleg gubancolódik, kitér, elbújik, hezitál, utána feltör - kellemes felfelé ívelést minden görbének, szombaton igyekszünk tovább emelkedni. Tényleg!

Első alkalom – 06.02.

És eljött bizony – az első hivatalos alkalom is lezajlott, akkor kövesse a képes beszámoló, ahogy a múltkor is. Érdekes, hogy az ismerkedős találkozó lezárásakor mennyire hosszúnak tűnt az a két hét, és mégis nagyon gyorsan elrepült - időközben a meteorológiai nyár is beköszöntött, amiből ezúttal ugyan nem sokat éreztünk, de valamivel csak hozzájárult a hangulathoz, amit tisztességesen hoztatok most is, köszönet érte! 

 

Igaz, létszámban kissé elmaradtunk az ismerkedő alkalomhoz képest, de ez nem állta útját a lendületes kezdetnek – sőt talán jól is jött, mivel az első alkalomra tartogatott tematikánk egyik legfontosabb pontja éppen a szabályok (például a késésekkel és hiányzásokkal kapcsolatos szabályok) meghozatalát célozta meg, amit rátok bíztunk. 

 

 és szemlátomást derekasan dolgozott mindkét csapat

És az eredmény:

vajon mit takarhat a "szerencsekártya", ami a késésért jár? Nemsokára kiderül. :)

A szabályok meghatározása mellett persze most is játszottunk, hát hogyne tettük volna – különben hogy derül ki, hogy szobroknak sem vagytok utolsók? :)

...valamint hogy a kérdezgetés sem megy rosszul, vagy ha épp döccen is olykor, mindenképpen nevettet.

- persze ne féljetek gyakorolni, mármint: ha kérdésetek van, tegyétek fel, ha kérésetek, ne titkoljátok - van ám nekünk oldalunk a facebookon, amit látogassatok csak bátran! 

Ne feledjétek, a következő alkalom szombaton, tehát június 9-én lesz, igen, délelőtt tíztől - várunk titeket!