Úgy alakult, hogy a második alkalmat követően nem született beszámoló a
történtekről, és egy kicsit a harmadik is váratott magára, így álljon itt egy
mindkét szombatot felölelő összefoglaló – hiszen továbbra is zajlik az élet a
Point of View csapata körében, de még mennyire (aki nem hiszi, jöjjön
facebookozni ide).
No de hol is tartottunk? Igen, egyebek mellett sikerült közösen
megalkotni a szabályokat (ezek azóta is ott figyelnek minket – no és persze
viszont – a tréningterem falára függesztve), melyekkel kapcsolatban felmerült
egy talányos kérdés bizonyos szerencsekártyákról – végül sikerült
betetőzni a munkát azzal, hogy megírtátok a szerencsekártyákat is, ezekből
húznak azok, akik elkésnek (tehát: 10 óra 10 perc után jelennek meg, ugye mindenki emlékszik?), hogy
aztán végrehajtsák a kártyán szereplő feladatot. Még egy ok arra, hogy időben érkezzen mindenki
(amúgy sem érdemes lemaradni semmiről :)
).
Íme a feladatokat rejtő kártyák.
…és ha már ennyire belejöttetek, kaptatok még néhány
papírfecnit (talán már kezdi megszokni a csapat, hogy mi nagyon szeretünk
papírlapokat és tollakat osztani, hogy hol ezt, hol azt írjatok rá), ezúttal
azért, hogy egyetlen szóban írjátok le azt, hogy nektek személyesen mire van a
legnagyobb szükségetek ahhoz, hogy a darabban sikeresek legyetek. Reméljük,
hogy jól megjegyeztétek, erre ugyanis vissza fogunk még térni, bizony.
Igen, sokat írunk.
A POV azonban továbbra is arra hivatott, hogy most már hamarosan
színjátszókörré váljon (nem mintha az írás nem képezné majd részét a munkának
bizonyos mértékben), ezért le is tettük a tollat, hogy a továbbiakban
átengedjük magunkat a mozdulatoknak, gesztusoknak – és egy kicsit egymásnak is.
Nem?
Csukott szemmel állítólag még jobb. :)
Ki mennyire engedi közel magához egy másikat? Ki hogyan
érint egy másik embert, és hogyan reagál annak a másiknak az érintésére? És
vajon mi ennek a jelentősége?
Közel s távol.
A gyakorlatok után igazán érdekes beszélgetések kerekedtek a
fenti és hasonló kérdések mentén, az egyszerűnek tűnő mozdulatsorokkal
párhuzamban pedig valóban megmozdult valami… Nem véletlenül zártuk le némileg
nehéz szívvel az első alkalmat.
Holott a legjobb rész még hátra volt, hiszen még a zárókör
előtti szünetben, spontán és minden külső ösztönzés nélkül csoportképbe
rendeződtetek – ezt gyorsan le is kaptuk, íme:
Harmadik alkalmat megpróbáltuk ott folytatni, ahol abbahagytuk, ám előbb szerettünk volna beszélni nektek a mentorálásról, mivel korábban jeleztétek az igényeteket arra, hogy lehetne egy „POV pszichológus”, tehát valaki, akihez bizalommal fordulhattok ha kérdésetek, bajotok, megosztanivalótok adódna. Mi magunk is fontosnak tartjuk egy ilyen személy meglétét, és hát pont úgy adódott, hogy egy kiváló mentor is erősíti az együtthatós-motivációs csapatot, úgyhogy most már tudjátok, hogy kérdéseitekkel bátran fordulhattok Bogihoz, aki vár titeket. :)
Bogi, a mentor. :)
A továbbiakban újból elővettük a gesztusos játékokat, ezek
során újabb érdekes felismerésekkel gazdagodhatott a csapat, például hogy
kiváló dolog száj helyett háttal vagy éppen kézzel beszélgetni, épp ezért nem is megy olyan rosszul, valamint
hogy egymás gesztusait, testtartását ellesni majd visszaadni először nagy feladatnak
tűnhet, viszont annál hasznosabb. Nem véletlenül esett jó sok szó a nem verbáliskommunikációról, ami ugyan eddig is visszatérő eleme volt a beszélgetéseknek,
ezúttal – a lehetőségekhez mérten – sikerült valamivel jobban elmerülni benne.
De ez vajon micsoda, és egyáltalán hogy jön ide..?
Semmi különös, csak egy darab papír, néhány műanyag pohár,
egy olló, és néhány eltérő érdek – szám szerint kettő, amit ketten-ketten
képviseltetek. Ok, de mire jó ez?
Leginkább arra, hogy így vagy úgy, de megegyezzetek. Hogy
konszenzus vagy kompromisszum? Az rajtatok múlik (ahogy múlt most is), előtte
azonban nem árt tisztázni a fogalmakat, nem igaz?
A harmadik alkalmat is jó hangulatban zártuk le - noha egy kicsit, talán egy egészen keveset elfáradtunk,
de annyira még futotta erőnkből, hogy rajzban mondjuk el, hogy éreztük magunkat -
Teljesen átlátható, ugye? :)
...néha még lejt, esetleg gubancolódik, kitér, elbújik, hezitál, utána feltör - kellemes felfelé ívelést minden görbének, szombaton igyekszünk tovább emelkedni. Tényleg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése