Célegyenesben - POV 11. 24.

Megint elszaladt az idő, hamarosan az egész ősz a hátunk mögé kerül a maga ráérős tempójával és kellemes délelőttjeivel együtt, az év vége már a látóhatárról integet felénk - és vele a Point of View lezárása is.

Hogyan is lehetne összefoglalni az elmúlt két hónap történéseit? Persze nagyon sok újat nem mondhatok, elvégre ez idő alatt is felkerült néhány blogbejegyzés, ezek is sokat elárulnak a szombatokon zajló munkálatokról, mely folyamatot nagyjából úgy tudnám jellemezni, mint az átmenetet egy sok jót sejtető, ám kicsit szórakozott őskáoszból egy különleges tükrös szekrényig, amit közösen töltöttetek meg a már elhordott cipőktől kezdve a még érintetlen, esetenként merész ruhakölteményekig sok féle mindennel, hogy szélesre tárva ajtaját más is betekintést nyerjen - és hogy mi ez a képzavar, elment a blogíró esze, miből lesz micsoda?

Tessék megnézni a darabot, és akkor ki fog derülni. Hiszen hamarosan színpadon a Fair Play társulat!

Lassan tehát minden a helyére kerül: a történetek, ötletek a darabba, a darab papírra, a papír a kezekbe – és a szöveg a fejekbe, ha minden jól megy. És nem mellesleg jól megy, ahogy a darab első két (egyelőre csak olvasó) próbáján kiderült. A különböző történetek, konfliktusok, a nem egyszer ravaszul tekeredő szálak a szereplők között végre hangot kaptak, és elkezdtek megtestesülni, érzékelhetővé válni – ugyan továbbra is a székeink otthonos kis körében zajlott az egész, mintha halványan mégis megjelentek volna a színpad körvonalai a Motiváció Alapítvány képzőtermében.

Nem feledkeztünk meg a jelmezekről, díszletről és egyéb kellékekről sem, kiokoskodtuk, hogyan fogunk oszlopot állítani, villamoson utazni, egyebek – én sem fogok ám mindent lelőni most, majd csak ha eljön az ideje. És hamarosan eljön!

Addig is… Mondjuk sütizzünk?