Az előadás és a projekt összegzése Ági szemszögéből

Hosszú 8 hónapon vagyunk túl. Úgy gondolom, mindenki beleadott mindent, amit tudott és/vagy amit akart, a lényeg, hogy az előadás sikeres volt, és egy komplett színdarabbal állhattunk ki, amiről csak pozitív visszajelzéseket kaptunk. Nagyon izgultam mindvégig, hogy milyen lesz ez az előadás. Személy szerint, hogy menni fog nekem az ének és az másoknak tetszeni fog-e. Izgultam azon, hogy mások rendesen megtanulják a szöveget. Sok munka volt ebben az egészben, és sokat köszönhetünk a szervezőknek is, hiszen mindig próbáltak segíteni, és ahol tudtak, ott segítettek is.

Boldog vagyok, hogy egy ilyen élménynek lehettem a részese, és hogy ilyen remek emberekkel hozott össze az élet :)

Ne mondd, hogy ég veled - írta nekünk a kék szemű lány

Ne mondd, hogy ég veled. 

"Még utoljára megfordul a kék szemű lány, szája mondani szeretne valamit, s bár a sírás elfojtja hangját, ezt még el kell mondania. Arcát apró mosoly lágyítja el, közben egy-két szó hagyja el ajkát, mikor ránéz a sok régi barátra: az ég veled hazug szó. VISZONTLÁTÁSRA." 

 Jobban nem is fogalmazhattam volna, e pár szó tükrözi a lelkemet, öröm volt együtt lenni, és élveztem a perceket, mikor táncoltunk mindannyian, s nem számított kik vagyunk, hisz minden arcon apró mosolyt hagytunk, mert ha ránk néztek, láthatják, hogy bár különbözünk, mégis egyek vagyunk, voltunk s leszünk. 

 Írhatnék hosszú, érzelmes szöveget, vagy búcsúról szóló verseket, de akkor talán elvesztené a lényegét, vagy elhalkulna az üzenet, miszerint nem búcsúzok el, s ezúton kérlek, hogy ne felejts el, mert a kék szemű lány én vagyok, ki tőletek e mondatokat várja: "Az ég veled hazug szó. VISZONTLÁTÁSRA."

Gábor értékelése

Az egész program alatt nagyon jól éreztem magam, nagyon sokat tanultam, a személyiségem változott, úgy érzem, több lettem attól, hogy részt vettem a programban A profilrajz elkészítést nagyon élveztem még úgy is, hogy segítségre volt szükségem a kivitelezésnél a kézfunkcióm hiánya miatt. Úgy érzem, ezzel a feladattal áttörtünk egy határt, amiről addig nem is hittem, hogy meg tudom tenni.

Az egész program során maximális elfogadást éreztem a csoport és a szervezők részéről, ugyanakkor én is törekedtem arra, hogy fejlődjek fizikai és szociális képességek terén egyaránt. A felállás előkészítést nagyon élveztem, az egész csoport hozzáállása olyan volt, hogy tudtam a project végére fel fogok tudni állni segítséggel közönség előtt, és végig elhittem, hogy ez lehetséges, egy pillanatra sem inogtam meg. A színházi próbákat is nagyon élveztem, teljesen más volt, mint a megszokott helyünkön próbálni.

Nagyon szívesen részt vennék egy hasonló projectben!

Próbálunk!

Próbálni... alapvetően

 

vicces,

néha fárasztó,

és olykor talán nem is tudjuk, mi van...

...de nem adjuk fel! 

Hiszen vasárnap előadás, színpadon a Point of View!

Tükörkép – Re: mind me

KITŰZVE A SZÍNHÁZI ELŐADÁS IDŐPONTJA!

A FAIR PLAY társulat előadása:
Az előadás címe Tükörkép – Re: mind me
Az előadás helyszíne: Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház
Cím: 1138 Budapest, Dagály utca 15/A

Az előadás ideje: 2012.12.16. - Vasárnap, 19:00

Az előadás megtekintése INGYENES.

A színházterem nézőtere maximum 120 fő befogadására képes, ezért az előadás megtekintése előzetes regisztrációhoz kötött. Azokat a személyeket, akiknek neve és elérhetősége nincs leadva a regisztrációs pultnál, sajnos nem áll módunkban beengedni.

Regisztrációs ív ezen a linken érhető el >>>  https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dHlMMi1rSm8tMmNPZzV6WXJGNUFOOWc6MQ#gid=0

Kérjük adataitokat, elérhetőségeiteket pontosan adjátok meg, hogy az előadással kapcsolatos tájékoztató anyagainkat továbbítani tudjuk Nektek.

Az adatokat biztonságosan kezeljük, harmadik fél számára nem adjuk ki.

Amennyiben egyéb kérdéseitek lennének a program vezetőjét, Sebő Gergőt a 06- 70-456-0887-es telefonszámon, illetve a sebo.gergo@motivacio.hu e-mail címen tudjátok elérni.

Célegyenesben - POV 11. 24.

Megint elszaladt az idő, hamarosan az egész ősz a hátunk mögé kerül a maga ráérős tempójával és kellemes délelőttjeivel együtt, az év vége már a látóhatárról integet felénk - és vele a Point of View lezárása is.

Hogyan is lehetne összefoglalni az elmúlt két hónap történéseit? Persze nagyon sok újat nem mondhatok, elvégre ez idő alatt is felkerült néhány blogbejegyzés, ezek is sokat elárulnak a szombatokon zajló munkálatokról, mely folyamatot nagyjából úgy tudnám jellemezni, mint az átmenetet egy sok jót sejtető, ám kicsit szórakozott őskáoszból egy különleges tükrös szekrényig, amit közösen töltöttetek meg a már elhordott cipőktől kezdve a még érintetlen, esetenként merész ruhakölteményekig sok féle mindennel, hogy szélesre tárva ajtaját más is betekintést nyerjen - és hogy mi ez a képzavar, elment a blogíró esze, miből lesz micsoda?

Tessék megnézni a darabot, és akkor ki fog derülni. Hiszen hamarosan színpadon a Fair Play társulat!

Lassan tehát minden a helyére kerül: a történetek, ötletek a darabba, a darab papírra, a papír a kezekbe – és a szöveg a fejekbe, ha minden jól megy. És nem mellesleg jól megy, ahogy a darab első két (egyelőre csak olvasó) próbáján kiderült. A különböző történetek, konfliktusok, a nem egyszer ravaszul tekeredő szálak a szereplők között végre hangot kaptak, és elkezdtek megtestesülni, érzékelhetővé válni – ugyan továbbra is a székeink otthonos kis körében zajlott az egész, mintha halványan mégis megjelentek volna a színpad körvonalai a Motiváció Alapítvány képzőtermében.

Nem feledkeztünk meg a jelmezekről, díszletről és egyéb kellékekről sem, kiokoskodtuk, hogyan fogunk oszlopot állítani, villamoson utazni, egyebek – én sem fogok ám mindent lelőni most, majd csak ha eljön az ideje. És hamarosan eljön!

Addig is… Mondjuk sütizzünk?

Tibi verse

Tibitől megkaptuk az egyik versét, és megengedte, hogy leközöljük. Személyes véleményem: ez igazán megtisztelő.

"Szeretnék rózsa lenni, kire betonúton taposnak,
Szeretnék rózsa lenni, kinek szirmai lehullnak,
Egy rózsa csupán, ki a porban áll, egyedül, árván.
Szeretnék rózsa lenni, mi elhervad a betonba,
Szeretnék úgy élni, hogy a por, szemem betakarja.
Egy rózsa volnék csupán, mi szirmait hullajtja,
Ha kirügyeznék egyszer, ó mondd uram mi történne?
Ez a kopár föld is talán, valahogy kinézne.
De nem verhetek gyökeret, száraz talajt értem,
Próbálkozom mindenütt, de semmit el nem értem.
Egy rózsa volnék csupán, ki nem találja helyét,
Fekszik egy kősziklán, hiszen már elvették földjét.
De várok egy emberre, ki majd ápol s meggyógyít,
A tiszta föld és napfény a szervezetnek gyógyír." 

 

október 20. - Gábor írása

A legutóbbi alkalom során hosszúra sikeredett a kezdőkör, de ennek én nagyon örültem, mert a konfliktuskezelésről volt szó egy téma kapcsán. Beszéltünk a társadalom egészét érintő konfliktusokról is.

A kezdőkör után az volt a feladatunk, hogy egy kört felosztva százalékosan ábrázoljuk, hogy az előző héten mennyit foglalkoztunk a POV-val. Az alkotásainkat ki is ragasztottuk a falra. Ezután folytatódott az ötletelés a jó világhoz tartozó jelentek kidolgozásával kapcsolatban. Körvonalazódik a csoportterápia menete. A felállásos jelenetemhez még le kell írnom a monológomat.

Ági énekelni szeretne a darabban, meg is beszélték Tibivel, hogy majd együtt felveszik, mert Tibinek megvan hozzá a felszerelése.

Elkészült a Namoria LARP feeling filmje!

Point of View – 2012. szeptember 15. (Anna beszámolója)

Nyári távollétem után elérkezett az első szombat délelőtt, amikor visszatértem a csapatba. Általában szeretek végigsétálni Budapestnek azon a részein, ahol korábban hosszú ideig nem jártam, így a kormányzati negyed reggeli hangulata viszonylag gyorsan feledtette a nyugati aluljáró első sokkját. Miután udvariasan leszereltem egy idős urat, aki mindenáron arról próbált meggyőzni, hogy nekem tudnom kell, merre van a 106-os busz megállója, mivel ő azt keresi, meg is érkeztem a bázisra. Már a nyitókör előtt kaptam néhány infót Nóritól: megvan a forgatókönyv a főbb jelenetekkel, legfontosabb szerepemben egy kismamát alakítok majd és amúgy soha ne reggelizzek a Mekiben, főleg ne egy óra alvás után, mert gyanúsan kerek a tükörtojás és garantált a hányinger. Az első élménybeszámolók is tartogattak azért újdonságokat; Tibi: „..És képzeljétek az új metróval jöttünk!”, erre én: „Nahát, már van négyes metró???”, Elemér: „Azért ilyen régen még nem mentél el…” Ezután megtudhattuk, hogy a darab előkészületeivel kapcsolatos nehézségek a szervezőket is megviselik: Gergőt azért, mert a határidő problémák kiváltotta indulatkitörései során újabban csak a Sweet Home 3D-vel tudja magát kontrollálni – hatszor egymás után virtuálisan átrendezi az irodában található két íróasztalt és három széket –, a többieket meg leginkább azért, mert addig is, amíg betölt a program, két oldalról kell Gergőt lefogni.

A továbbiakban a forgatókönyvet közös ötletelés után részben átdolgoztuk: kerestük a kapcsolódási pontokat a szereplők között és kibontottuk az egyes jeleneteket, gondolkoztunk a videó-blokkokon, a jelmezeken és a fényeken. A főbb „üzenet” már megvan, a szövegek is alakulnak! A legjobbkor érkezett meg Sanyi, hogy velünk hallgathassa a szomszédban zajló „kisebb építkezési munkálatoktól” váratlanul aktivizálódó és abszolút hatástalaníthatatlan tűzjelző mintegy 30-40 perces intermezzóját, ám ezt követően sikerült megosztania velünk színházas élményeit, mint például „Igen, elkezdtük próbálni Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról-t, de aztán a rendező azt tanácsolta, hogy inkább üljünk ki a Blahára, és csak figyeljük az embereket… végül is érdekes volt, mondjuk három-négy óra alatt csak ott ültünk, például jött egy pasas vállán egy kajakkal, azon azért kicsit meglepődtem.” A lényeg egyébként pedig annyi, hogy mindig tudnunk kell, mit akarunk, kitől és miért. Meg persze a motiváció. A következő alkalommal folytatjuk: Tibi beutazza Budapestet, Ági egy oszloppal találkozik, Gábor feláll, Csenge pedig teherbe esik. Ha minden jól megy.