Fontos döntések (Gábor jelenti)

A legutóbbi POV alkalmon fontos döntést jelentett be a projekt vezetősége a további menetrenddel kapcsolatban. A társadalmi helyzetünket bemutató darab előadását előrehoztuk november 10-re az eredetileg tervezett december 15. helyett. Erre azért van szükség, hogy ne húzódjon el a projekt, és hogy érezzük annak súlyát, hogy milyen fontos. A vezetőség által kidolgozásra került egy tematika is, ami a hátralévő alkalmak tematikáját taglalja. 

Kiválasztottuk azt a darabot, aminek átdolgozásán keresztül bemutatjuk a saját társadalmi helyzetünket. Ez a darab az „Alice Csodaországban” lesz. Meghatároztuk azt is, hogy a projekt egyes résztvevői milyen szerepet fognak vállalni a darab felépítésében. Választottunk rendezőt, abban is megállapodtunk, kik lesznek a felelősek a díszletekért, a hang- és látványtechnikáért, a marketingért és a forgatókönyvért. A forgatókönyvet már elkezdtük készíteni, és a következő alkalom során fogjuk befejezni.  

NAMORIA - Live Action Role Play

A mostani próba némileg rendhagyóra sikeredett, ámbátor minden alkalom a maga módján egyedi, viszont a LARP miatt még is volt egyfajta varázsa a dolognak. No meg persze Odi barátunk ( a kutya) miatt is, aki egy pár óra erejéig beugrott közénk és megtisztelt bennünket jelenlétével.

A csoportosulás előtt pár nappal kiosztásra került egy úgynevezett karakterlap, továbbá egy leírás az alternatív világról. Az ügylet pikantériája és lényege még is az volt, hogy a saját karakterén kívül senki nem volt tisztában a másik szerepével.

A szokásos nyitókör után két csoportra lett osztva a fiatalság és egy kisebb volumenű díszítés, dekoráció következett. Mind két csoport külön terembe lett irányítva és az adott helyszínen kellett kialakítaniuk a saját kis területüket. Közben folyt a sminkelés és az elbeszélgetés, és szűk másfél óra alatt sikerült elkészülnie mind két részlegnek.

Maga a darab szült vicces és komoly helyzeteket egyaránt. Volt, aki nagyon elkapta a neki szánt szerepet, volt aki kevésbé tudta magáénak érezni a karakterét. Mindent összevetve, még ha meg is halt a történet végén mindenki, legalább boldogan vártuk a megsemmisülést. Egy újabb történet, ahol a gonosz győzedelmeskedett!

A záró körre elég kevesen maradtunk, de a jelenlévőkkel megpróbáltuk megfejteni a darabot, és a karakterek valódi célját, jellemét, hiszen voltak homályos részletek a résztvevők számára.

Nóri -Tibi 

A Főnök szemén keresztül (avagy a Vezér előlép)

 Arra a megállapításra kellett jutnom, hogy a bejegyzéseimet jövőben célszerű lesz rögvest megírnom. Ahogy telnek a napok, a friss élmények eltompulnak és szürke, összemosódott emlékképekké alakulnak. Pedig az elmúlt két alkalommal annyi színes és izgalmas dolog történt. A csapat egyre inkább összekovácsolódik a játékok során.

Két alkalommal ezelőtt például érdekes volt számomra az a gyakorlat, mikor a srácoknak papírra kellett vetniük a számukra fontos emberi értékeket, és közösen kellett azt sorba rendezniük. Jó volt figyelni, hogy ki az, aki aktív, véleményvezér, ki passzív, ki az, aki próbál odafigyelni a többiekre, koordinálni, moderálni a kommunikációt, ki az, aki végül alárendelni magát a „többség” akaratának, még ha nem is ért vele egyet.

Meglepődtem – igaz, kellemesen - mikor egy szünetről visszasétálva azt tapasztaltam, hogy a frissen vásárolt 2.1-es hangrendszerből, számomra ismeretlen popzenére táncol az egész „fair play” társulat. Sok volt a humor és a nevetés, szóval a vezér szemével nézve, megnyugvással tölt el, amit az utóbbi pár alkalommal láttam, eddig úgy néz ki jól csináltuk, amit csináltunk.

A sminkmester és áldozata

A tenyérbemászó zsurnaliszta

És jött a LARP, avagy az élő szerepjáték, mint bemelegítés a darabra. Sokat foglalkoztunk vele a stábbal, igaz az irodában jó hangulatban teltek el az órák, még kialakultak a két rivális család - az O’Harák és a Haraldok - karakterei, és a futurisztikusan feudális apokaliptikus világ. Az eredménnyel mindenki elégedett volt, úgy gondolom, hogy a hamarosan újrainduló DALLAS forgatókönyvírói is megirigyelhetnék az alkotást.
A megvalósítás során kicsit megcsúsztunk az idővel (mint az egyébként is lenni szokott), és Melinda mestersminkjeinek elkészítése még Tirza által megtámogatva is időbe telt. A képek persze magukért beszélnek, mindez cseppet sem volt hiábavaló. A jelmezeseken végignézve, a sötét folyosón úgy éreztem, mintha egy cyberpunk animébe csöppentem volna. Mikor minden készen állt, mindenki tudta, mi a dolga, és még „utolsó kollégánk” is megérkezett, kezdetét vette a játék.
Bevallom, nagyon izgultam, mert most először próbáltam ki magam én is ilyen programon, játékmesterként. Mindenesetre sok dolgom nem akadt. Az O’Hara családban inkább szóháború folyt, az erőszakos megoldáshoz senki nem folyamodott. Legalábbis addig nem, még meg nem jelent a másik házból Dator, a lelketlen robot, akit a harcos kedvű Paula fektetett két vállra. Sokkal nehezebb dolga is lehetett volna, de alighanem valamilyen rendszerhiba miatt androidunk átadta kardját, ami tekintélyes hatalmat kölcsönzött számára. Kisvártatva a Harald ház tagjainak sikerült maszkot szerezni az egyik tenyérbemászó Namóriai újságírótól, és átkelhettek a mérges gázokkal teli folyosón. Előbb a Harald ház szolgálatában álló lány Nuraj, majd az úrnő Rika Feya érkezett, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen az O’Harákkal. E közben a házak vezetőjéhez levél érkezett a Császártól, aki közölte, ha nem állítanak közös követet fél órán belül, mind meghalnak. Ezt követően olyan káosz alakult ki – miközben a teljes Harald família megjelent az O’Haráknál - ami leginkább egy dél-amerikai szappanoperához volt hasonlatos.
Végül a családok nem tudtak megegyezni, így halálra ítélték magukat, de legalább csaptak egy közös világvége bulit, majd a császár csatahajói porig bombáztak mindent, „deadly end”.

U.I.: Ja igen, és a salátán még dolgozom, meglátom mit tehetek.  

A nem éppen vidám végkifejlet :)

the boss (Gergő)